Mi a normalitás? A túltengő szexualitását gyógyszerekkel kordában tartani kényszerülő Fritz látszólag minden, csak nem normális. Legalábbis ezt vallja Ottó, aki otthonába és vállalkozásába is befogadja sógorát, a börtönből frissen szabadult fiút.
Fotó: Dömölky Dániel és Éder Vera, a fotók jogdíjasak
Bár Fritz nem csinál semmit, a bűnös szenvedély szellője a családi kertészetet üzemeltető Ottót, és a fiatal kertésznőt, Mitzit is egyre jobban meglegyinti. Mennyit ér egy házasság? Mit ad számunkra az összetartozás? Hol kezdődik bennünk az ember, és hol ér véget az állat? Mi a szerelem? Mi a vágy? Hogyan keveredtek így össze a fogalmaink?
Ahogy Molnár Gál Péter írja, „Kroetz a kiürültség és a jóléti lepusztultság diagnosztája.” 1994-es, Volksstückként, azaz népszínműként jegyzett drámája egy temetői kertészetben játszódik, élet és halál, burjánzás és pusztulás határmezsgyéjén. Hősei hétköznapi, középosztálybeli, boldogulásukért dolgozó emberek: egy középkorú házaspár és fiatal alkalmazottjuk, akiknek, látszólag jelentéktelen, egyhangú életükben, egy börtönviselt fiatalember érkeztének következtében előtörnek addig felszín alatt fortyogó elfojtásaik. A négy szerep kibontakozása, az abszurditással körüllengett hétköznapi szituációk, a darab groteszkbe hajló humora kíméletlen őszinteséggel tárja föl társas életünk kapcsolati kríziseit.
„Mitzi: Nem hiszem. Csak agyon ne csapjál, mer most már eléggé rám férne a szerelem. Szerelmet mondtam, hallod? Ugyanannyi szerelmet akarok, amennyi verést kaptam, az úgy igazságos. Egy szakképzett virágkertészt nem illik ám büntetlenül megagyalni. Azt ajánlom, hogy rendesen szeressé engem, vagy rádhívom a rendőrséget. Mondom, szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé. Szeressé.”
Az előadás a Radnóti Tesla Laborban látható az EMMI támogatásával.
