“ A világ úgy van, hogy mi és ők, s aki az ők csoportjába tartozik, az nem ember, emberek csak a mi csoportunkban vannak. Az őket lehet úgy ütlegelni, mint az állatokat, az őket meg lehet ölni, mert az ő elpusztításuk nem emberölés.”
Olvastam egy cikket Irena Sendlerről és az általa megmentett gyerekekről, akik "meghaltak azért, hogy utána újra élhessenek". A történelem olyan lehetetlen helyzetbe sodorta ezt a nőt, hogy emberek sorsáról kellett döntenie, konkrétan arról, hogy meddig tetszhalottak a kicsik, és mikor lesznek újra élők. Tulajdonképpen ez maga a bábművészet: mozgatok egy figurát, aztán amikor elengedem, akkor pontosan úgy néz ki, mintha semmi élet nem lenne benne, de aztán csak rajtam áll, hogy mikor nyúlok hozzá, mikor mozdítom meg újra.
Pallai Marával közösen kutattuk Irena életét, benne van legalább két évünk. Amikor Irenát letartóztatták, és börtönbe került, nem volt hajlandó semmit sem elárulni, ezért ki akarták végezni. Az utolsó előtti éjszaka azonban lefizették az őröket és kimentették. 2008-ban, 98 évesen halt meg. 2500 gyereket mentett ki a varsói gettóból. Felmerül, hogy mi marad az emberből, ha ezt végigcsinálja, és az is nagy kérdés, hogy honnan van ehhez valakinek ereje, hogy nap mint nap kockáztassa a kapun való átjutásnál a saját életét is.
A darab megírására Háy Jánost kértem fel, aki nagy örömünkre elvállalta. Már az elején egyetértettünk abban, hogy mi tulajdonképpen nem dokumentarista előadást akarunk, hanem az az érdekes, hogy van egy háború, mindenki ennek a helyzetnek a kiszolgáltatottja, teljesen függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll, és van egy nő, akinek van egy személyes története, és nyilván hatnak rá a körülmények, de leginkább magával van elszámolnivalója.Háy fantasztikusan ír erről: "Belökött a cellába és rám zárta az ajtót. Visszakerültem a legszűkebb helyre, aminél csak a test szűkebb, a testnél pedig a saját tudatunk, aminek falait senki nem tudja áttörni...Nincs kiút a tudat fogdájából.” Így ez a darab nem Irena Sendler története, nem véletlenül nincs nevesítve előadásunkban sem. Élete csak ihletforrásként szolgál egy általánosabb történet kifejtésére. A főszereplő tizenegynéhány karaktert játszik/mozgat a darabban. Úgy meséli el börtönben töltött napjait, s idézi meg emlékképekben egykori tetteit.
Hoffer Károly rendező
Író: Háy János Dramaturg: Gimesi Dóra Kísérőzene: Presser Gábor Látványtervező, rendező: Hoffer Károly
