Dorottya - a Csavar Színház előadása

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya című művét az általunk már több helyen sikerrel bemutatott stílussal dolgoztuk fel, mely tapasztalataink szerint nagyon népszerű mind a diákság, mind a felnőtt közönség körében. A játékstílus, az élő zene, az improvizáció és az inetraktivitás stílusjegyeit ötvözi.

Jegyvásárlás

A Csavar Színház előadásaCsokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a dámák diadalma a FársángonAz előadás időtartama 60-70 perc.Pontos és részletes dramaturgiával fésültük át az egész művet s azon szavakat, melyek a mai kor emberének( diákjának) már nem érthető, játékkal, magyarázattal vagy zenével tettük azzá. Így az egyettlen gátat, mely Csokonai és a mai kor embere közé rakódott az elmúlt 200 év keze által lebontottuk, ezzel  bizonyítva,  hogy a magyar költészet nemcsak magasröptű gondolatok és filozófiák fészke, de a nagyszerű és utánozhatatlan magyar humor melegágya is.Az előadás 5-től 150 éves korig ajánlott, mert ez a két pont ama epocchában, melyben van nézőkedv…nemcsak a  dámákban. Aki az időnek e két pontja közt van, annak mint megannyi angyal olyan a CSAVAR.Rendező:  Gál TamásJelmez és bábtervező: Őry Katalin RozáliaZene: Bodonyi AndrásZenész: Mester AndrásJátékmester: Gál Tamás Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon kicsit másképp…(Gál Tamás előadása)A XXXI. Gímesi Művelődési Táborban a programok között a színházi élet is nagy szerepett kapott, hogy kellőképpen bemutassa-és belopja magát a fiatalok szívébe. Nem kifejezetten a Beugrós játékra gondolok, amit Melissa Wolf vezényelt le, rendkívüli odaadással és élvezettel… Hanem az egyik legemlékezetesebb előadásról szólnék pár szót, ugyanis aki megtehette, hogy eljött és engedte, hogy magával ragadja Gál Tamás megnyerő és egyúttal lebilincselő monológja az nemes Dorottyáról, az csak-és kizárólag feltöltődve térhetett vissza az ,,unalmas“ tábori életbe. Csak hogy mindenki számára érthető legyen, Csokonai Vitéz Mihály vígeposzát – Dorottya, avagy a dámák diadalma a Fársángon c. mű- dolgozta fel, a hazai (miénk!), illetve külföldön is elismert színművész úr. Egy nagyon tartalmas és érdekfeszítő fellépésnek lehettünk szem-és fül tanúi, hiszen nem mindennapinak bizonyult az előadásmód.Már a díszlet is eléggé figyelemfelkeltően hatott a teremben, ahová bevezényeltek bennünket. Parókák, álarcok, egy behemót könyv (el nem tudtuk képzelni, milyen funkciót fog majd betölteni) és aztán bevonult a terembe a főszereplő, a műhöz illdomos jelmezben. Bodonyi András bá(csi), a művész úr ,,másodhegedűse“ pedig az említett hangszeren kísérte a történet főbb mozzanatait, vagyis ő is ,,hangot adott“ tehetségének. Az előadó úrnak is megpihent a kezében egy jól csengő gitár, amelyet időnként meg is szólaltatott, de nem hamisan ám! Ő volt minden egy személyben: a narrátor (mesélő), Dorottya (magára húzta a parókát), és mindenki más, aki szerepelt a történetben. Mindenesetre a közönség egy percig sem unatkozhatott, ugyanis néhány önkéntesre volt szükség némely jelenet megformálásánál, ezért a jelenlévők közül válogatott magának, főleg az első sorokból.A történet egy nagyon csúnyácska, idős dámáról szól, aki olyan fogatlan, hogy már a hamut, mamunak, a szöszt meg pösznek ejti. A karneválon előszedik azon dámák, hölgyek, leányok nevét, akik már elmúltak 17, de még nem töltötték be a 64-et (itt derült ki, minek kell a naagy könyv). Külön jelzés van a házas, illetve a menyasszonyok mellett. Dorottya idáig egyszer sem kelt el a férfiak társaságában, ezért kigúnyolják, a dáma pedig bosszút forral és végülis ez maga a cselekmény. Mi módon állítja maga mellé bajtársnőit, és hogyan száll szembe a férfiak akaratával. Mégis alul marad a harcban, mert Opor, az egyik legsudárabb fiatalember cselt eszel ki ellene.A történet végén Vénusz, a szerelem istennője a haragoskodásból mégis csak romantikus befejezést csinál, megszépíti a dámákat, Dorottya és Opor pedig egymáséi lesznek.Aki nem olvasta a művet, biztosan egy felejthetetlen élménynek volt részese, illetve, aki már olvasta Csokonai eposzát, annak is élménydúsabban jött vissza cselekmény, hiszen játékból, énekből és nevetésből kicsit sem volt hiány.Köszönjük ezt az igazán pazar előadást!