Hogyan legyünk sikeresek? Minimum hány névjegykártyát kell összegyűjtenünk egy reprezentatív eseményen? Mi legyen az a mondat, amivel elbűvölünk másokat? Számos tanácsadó könyv bemutatta már, hogy milyen eszközökkel prezentálhatjuk a lehető legelőnyösebben önmagunkat mások előtt. De mi van azzal, aki nem elég ügyes ehhez? Aki nem tudja könnyedén eladni magát? Mennyire őrizzük meg az egymás iránti toleranciánkat és érzékenységünket egy olyan közegben, ahol a versenyszellem és a bizonyítási vágy egy pillanat alatt bizalmatlanságba, félelembe és végzetes indulatokba csaphat át.
A Gloria című szatíra egy sikeres New York-i magazin irodájában játszódik, ahol az asszisztensek igyekeznek mindent megtenni azért, hogy önmagukat a vállalati hierarchiában jó helyre pozicionálják – és hétköznapi csatáik közepette nem veszik észre, hogy démonokat teremtenek maguk között. A darab a húszas-harmincas generáció aktuális témáit járja körül: a munkaerőpiacon való boldogulás nehézségeit, az önmarketing és a félelmek viszonyát és az egymástól való elszigetelődés veszélyeit. Mindezt hangsúlyosan az internet korában, a 2010-es években.
A harminchárom éves Branden Jacobs-Jenkins az egyik legizgalmasabb kortárs amerikai drámaíró, akit Gloria című darabjáért 2016-ban Pulitzer-díjra jelöltek. A Juilliard School-ban végzett író a New Yorker Magazine-nál kezdte pályáját. Kétszer is elnyerte a legjobb új amerikai színdarab kategóriában az Obie Award-ot, amely az Off-Broadway előadások legfontosabb díja. Magyar nyelven még nem játszották darabját, így a Radnóti Színházban nem csak egy friss színpadi mű, hanem egy izgalmas amerikai szerző is debütál a budapesti közönség előtt. Az előadást a nemzetközi hírű filmrendező, Hajdu Szabolcs rendezi, a drámát pedig a színház felkérésére a népszerű, fiatal író, Totth Benedek fordította le.
„A darab nagyon plasztikusan mutatja meg, hogy az ellenfelek végső elhallgattatásához és teljes tönkretételéhez ma már a politika szintjén sincs szükség hitleri vagy kommunista módszerekre. A kisebb-nagyobb közösségekben a másik félresöprése jóval kifinomultabb módszerekkel zajlik, csendes áramlásban, sokáig észre sem veszed, hogy mi zajlik, majd egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy ő is, meg ő is elveszítette a munkáját, rákos, alkoholista vagy öngyilkos lett. Amikor 18 évesen Debrecenből megérkeztem a budapesti filmes közegbe, egyfajta sokként ért a stílus, ahogy a stábtagok beszéltek egymással. Majd később láttam, hogy ez nem csupán a filmes, hanem a legtöbb magyar értelmiségi kör sajátja. Például a különböző filmjeink kapcsán zajló magazinos fotózások általában úgy zajlanak, hogy jön a fotós, a stylist, a sminkes, a fodrász, az egyik késik, a másik szerelmes, a harmadik másnapos, a negyedik elrontott valamit, és a megérkezéstől kezdve zajlik köztük az állandó mosolygós genyózás. Ez történik a Gloriában is.”
