„Hölgyeim és uraim! Önök most egy operát fognak látni. És mivel ez az opera úgy lett kitalálva, ahogy azt a koldusok elképzelik, illetve mivel olyan olcsónak kellett lennie, hogy még a koldusok is megfizethessék, a címe: Koldusopera.”
Macheath, köznapi nevén a „Bicska” Maxi.............................................. Brasch Bence Jonathan Jeremiah Peacock, a “Koldusok barátja” cég tulajdonosa....... Ilyés Róbert Celia Peacock, a felesége....................................................................... Takács Katalin Polly Peacock, a lánya............................................................................ Kurta Niké m.v. Tigris Brown, London rendőrfőkapitánya................................................. Chován Gábor Lucy, a lánya............................................................................................ Bohoczki Sára Kocsma Jenny.......................................................................................... Spolarics Andrea Smith, rendőr............................................................................................ Böröndi Bence Bandatagok, koldusok, kurvák, rendőrök................................................. Fehér András mv, Martinkovics Máté mv, Molnár G. Nóra mv, Páder Petra, Takács Zalán mv.
Zenekar Budaörsi fúvószenekar dramaturg: Bíró Bence díszlettervező: Devich Botond jelmeztervező: Szakos Kriszta világítás: Kehi Richárd zenei vezető: Dargay Marcell koreográfus: Widder Kristóf a rendező munkatársa: Barnet Mónika súgó: Juhász Gabriella rendező: Fehér Balázs Benő
„Hölgyeim és uraim! Önök most egy operát fognak látni. És mivel ez az opera úgy lett kitalálva, ahogy azt a koldusok elképzelik, illetve mivel olyan olcsónak kellett lennie, hogy még a koldusok is megfizethessék, a címe: Koldusopera.”
A Dreigroschenoper ősváltozata, John Gay 1728-as zenés balladákkalteletűzdelt műve valószínűleg minden idők első musicalje. A szerző a kor vezető politikusainak állított benne emlékművet, olyant, hogy nem köszönték meg. Nem is nagyon volt miért: Gay The Beggar’s Operájának szereplői a kor néhány valóságos eseményének, illetve szereplőjének állítanak örök emléket, azt állítva róluk, hogy nem csak a kiváltói, de haszonélvezői is a kor legendás nyomorának, és e legendás nyomor köré szervezett közintézményeknek.
Ugyanígy járt el pontosan kétszáz évvel később Bertolt Brecht is: 1928-ban, a Weimari Köztársaság fénykorában – mely fénykor, mint később kiderült, a bukás előszobája volt. Nekirontott mindenkinek, gazdagnak, szegények, a törvényenkívülieknek és a törvény őreinek egyaránt. De megkapták tőle a magukét a nők és a férfiak, ezek az egymás húsára ácsingózó izgága javíthatatlanok is. A világraszóló sikert Kurt Weill egy új zenés műfaj megteremtésével, Brecht egy új színpadi formával és az éles társadalomkritikával indokolta.
A Koldusopera megírásakor mindössze harminc éves, de szemtelenül nagyképű Bertolt Brecht valóban radikálisan újat állított előadásaival. A színészeinek azt mondta: Mutassátok meg, hogy megmutattok! A nézőinek pedig azt: Ne vágjátok már ezt a romantikus képet! Nehéz is lenne túlromantizálni, amikor Bicska Maxi, London sztár-bűnözője a függöny elé lép, és így énekel az öltönyös nagyérdeműnek:
Ne mondd nekünk, hogy szép a tisztes élet, És minden gazság elkerülhető: Mit ér a szó, ha nincs hasunkban étek, Előbb zabáljunk, mert ez itt a fő. Mi jók legyünk, ti jóllakottak – ez derék, De értse végre minden jómadár, Mert ezt már csűrni és csavarni dőreség: Előbb a has jön, aztán a morál.
